Olyasvalamire készülök, amit józan ésszel sosem tennék meg.
Mintha összeszorított szemmel lépdelnék előre a szakadék felé. Tudom, hogy ott van, de azt hiszem, hogy ha nem látom, akkor majd megváltozik. Eltűnik, vagy éppen megtanulok repülni. Azt hiszem valami ilyesmire számítok.
Veszélyben akarom érezni magam. Tilosban járni, zuhanni. Nem tudni, mi lesz a vége. Nem akarom tudni. Nem akarom, hogy valaha vége legyen.
Teljes lelki ürességet akarok, szabadságot, saját döntéshozatalt és veszélyt.
Fél órája ülök a billentyűzet felett, hallgatom a 30 Seconds To Mars zenéimet és azon gondolkodom, hogyan kezdjem újra. Több, mint másfél évet hallgattam és gyűjtöttem magamban azt a sok nyomasztó dolgot, ami most kitörni kívánkozik, mégsem tudom hol kezdjem el.
Mi történt velem ennyi idő alatt? Egy vizsgán sem buktam meg és most fogom az utolsó évemet húzni a főiskolán. Felköltöztem a fővárosba, először egyedül éltem, aztán bátyámmal és egy barátnőmmel voltam kénytelen összeköltözni a költségek miatt. Megpróbáltak agyonverni a város egyik legforgalmasabb terén, de túléltem és megtanultam a leckét: még ha ezren is vagytok ott, senki sem fog segíteni, illetve, hogy sosem szabad legalább négy fiú kísérete nélkül kimászkálni az utcára. Tényleg ennyire veszélyes lenne? Igen, sajnos az. Voltam szerelmes, csalódtam, sírtam, elfelejtettem, nevettem, újra sírtam, aztán elengedtem. Elfogadtam, hogy bár véletlenek nincsenek, az időzítés olykor gonosz tréfát űz velünk. Barátokra leltem, barátokat veszítettem el. Megtanultam jégkorcsolyázni és görkorcsolyázni. Nem hagytam abba a snowboardot. Elhatároztam, hogy tíz év után végre valóra váltom az álmom, és lesz egy lovam. Nagy dologba vágtam a fejszém, munkaszerződést írtam alá. Dolgozni fogok és bízom a beígért összegek zsebembe kerülésében.
2011.július 14-én ezt írtam:
"Holnap gondtalan napot tartok. Reggel úgy kelek, hogy senki sem cseszheti el a kedvemet. Nem veszek tudomást semmi rosszról, senkiről, aki felfordulást okozhat az életemben. Ha kell becsukom a szemem és addig nem nyitom ki vagy addig futok, míg eltűnik a horizonton minden probléma, aggály, kétely és katasztrófa.
Amennyire összekuszálódott az élet az elmúlt napokban, annál inkább a holnap lesz az én napom! Ha ezt nem tudod tiszteletben tartani, akkor sétálj el mellettem.
Köszönöm a megértést.
U.I.: Ma még nyugodtan kiboríthattok, teljesen fel vagyok készülve egy világvégére is.
És mi lesz holnap után? Egy nap elég, hogy eltökéljem magamban a változtatások irányát..."
És tudjátok mit? Tegnap tényleg boldog voltam, pedig az élet nem könnyítette meg... Éppen csak megérkeztem az albérletbe, pár órára rá megtudtam, hogy a nagymamám kórházba került, mert valami ráesett a lábára és 15 cm hosszan elvágott mindent bokától bokáig. Az ereket, az inakat, minden szövetet össze kellett varrni. Aggódtam miatta, de tudtam, hogy nagyon erős nő. Mindenesetre a hétre haza kellett mennem, hogy otthon segítsek a nagyszüleimnek. Nem örültem, de ilyen az élet. Majd pihenek pár napot, rám fér a nyugi. Reggel a telefonba felrótta nekem, hogy nem maradtam tovább vidéken, és sosem vagyok otthon. Mikor már tudott beszélni, rácsörögtem. - Szia Drágám, esküszöm, hogy nem azért csináltam, hogy haza kelljen jönnöd! - Szia! Pedig megfordult a fejemben egy pillanatra! :) Hogy vagy? - Szarul, de büszkén! - Ez a beszéd, Mama! Megyek haza és majd mindent elmesélsz, rendben? - Rendben! Mosolyogva tettük le a telefont. Nem azzal foglalkoztunk, hogy mennyire fáj, mi lesz vele hetekig és miért kell bébiszitterkednem felette napokon át. Az volt a fontos, hogy a családra mindig lehet számítani. Semmi több.
Talán a saját boldogságunk csupán egy döntés. Nem azt mondom, hogy ha boldogok akarunk lenni, akkor nem történik baj a világban, vagy éppen velünk. Csupán arról van szó, hogy ha törekedünk a boldogságra és ezt jól az eszünkbe véssük, akkor minden helyzetben a pozitívumot fogjuk keresni - és találni. Az élet mindig állít elénk akadályokat, a látómezőnket kell kintebb tolni csupán. Nem a problémára, hanem a megoldásra koncentrálni. Meglátni mindenben az új lehetőséget.
Semmi kedvem suliba menni. Már ellógtam a reggeli előadást, de az nem olyan gáz... lesz ma még belőle gyakorlat is... közgáz.
De nemhogy suliba, még az előszobába sincs kedvem kimenni... emberek közé pedig még úgyse!
Pedig itt a hétfő... és még messze a hétvége.
Csütörtökön rockabilly gólyabál. Szuper lenne, ha lenne ruhám, ha lenne hol átöltöznöm, és lenne hol aludnom, illetve lenne kivel mennem. Egyszerű a képlet nem? Hát nem. Talán el se megyek, pedig játszani fog a Mystery Gang. Épp őket hallgatom... woodoo, woodoo, woodoo doll... Szeretem.
Lassan indulnom kell a buszhoz. Mi lenne, ha nem szállnék fel rá? Leszidnának itthon. És? Hm... Még sosem lógtam el egy gyakorlatot se. NEM AKAROK FELMENNI PESTRE! :(
Valószínűleg úgyis felmegyek. Túlságosan dörömbölne a lelkiismeretem belülről. Még a végén meghallaná valaki.
Milyen régen írtam a blogomba! Nem mintha nem lett volna mondanivalóm... csak talán nem volt kedvem kikiabálni azokat. Magamba fordultam.
Helyzetjelentés: A Kodolányi János Főiskolán tanulok Turizmus-vendéglátás szakon , tehát ha nagy leszek, közgazdász leszek turizmus szakon... meg amit még összeszedek mellé. Jó hely, csak az épület kicsit hiányában van a lehetőségeknek, lévén egy irodaépület, amit a székesfehérvári székhelyű suli bérel.
Még mindig egyedül vagyok. Jah, senkit se érdekel? Lassan engem sem. Ez a legkisebb gondom.
Bejárós vagyok, és már nagyon unom. Kolija nincs a sulinak, máshol 20-25 alatt kolit se kapok, albi pedig 45-50-nél kezdődik, jó esetben rezsivel, szűkösen. Pedig mennyire vágyom fel!
Munkát keresek nyár vége óta, de egy nappalis beosztást nem tolerálnak jól a diákmunkáltatók sem. A mekik megteltek, a tesco-nak is van elég árufeltöltője... és ezek már a végső kétségbeesésemben keresett legalja munkák. Amíg nincs munka, nincs pénz albira, amíg nincs albi, nincs munka. Szép kilátások.
Próbáltam fotósként elhelyezkedni... lehetetlen. No comment. Telített a szakma.
Hmmm... jön a busz.
November végéig le kell adnom interjúkat (még alanyom sincs), dolgozatokat, prezentációt. Bele kéne húznom. ?! Várom olyan alanyok jelentkezését, akik sokat utaztak (külföldre) és szívesen mesélnének róla nagyjűból 4 odlal terjedelemben, 10 kérdés alapján. Sokat segítene... :/
Na elbúcsúzom... megpróbálom elérni lekésni a buszom.
Lehet velem van a gond, bár még senkivel sem beszéltem erről. / I dunno. / Már most felszólítalak Téged, hogy írd le a véleményed erről kommentben. / Gracias. / :)
Tehát. A probléma ott kezdődik, ha már túl vagyok valamin. Remélem nem csak én érzem azt a különös dolgot, hogyha valamire epekedve vágyom, ne adj isten várnom is kell rá, aztán megtörténik, utána van valami lesújtó benne.
/ For example. / Van egy film, amit minden vágyam megnézni. Izgatottan számolom vissza a napokat, mikor végre elmehetek moziba/letölthetem (jaj ez csúnya dolog ám... )/ megvehetem a legközelebbi "teszkóban" vagy plázában. Vegyük a mozit.
Mikor a türelmetlenség eluralkodik rajtam, képeket töltök le a filmből, előzeteseket nézek, végignyálazom a színészeket, kritikákat olvasok a PestiEstben. Próbálom kicsit csillapítani magam. Néha sikerül is, mégis egyre jobban várom a filmet.
Aztán eljön az előző este. Próbálom a szemeim csukva tartani, gondolataim másfelé terelni. Elalszom, s a filmmel álmodom. Reggel kipattannak a szemeim, bár alig aludtam, s várom, hogy végre láthassam.
Aztán mikor beültem a filmre, s elkezdődik, átadom magam a történetnek. Észrevétlen telnek a percek, órák. Majd vége lesz, s az itt következő 1 órát követően valami nagyon nyomasztót érzek itt belül.
Hogy vége.
/ End. Fine. Fin. Ende. Konyec. /
Hogy a várakozás olykor megkeserítő, olykor izgalommal teli perceinek is vége.
Hogy nem várhatom többé ezt.
Hogy nem utálhatok rá várni.
Hogy nem fog többször olyan eufórikus érzést okozni, mint először.
Pedig a film bizonyára jobb volt, mint valaha vártam. Talán az eddigi legjobb. / It was Perfect. / Mégis... vége, s ezzel a lelkesedésem egy részét is temetem már.
Persze ne legyen igazam. Mert az ember életében sok vágy van. Sok be is teljesül. (Az apróbbak mindenképp.) Sokra várni kell. / Have to wait. I really hate this. /
Izgalmasan és idegőrlően. De számomra utólag nem maga a beteljesülés volt a legszebb ebben az időszakban, hanem a várakozás.
Velem van a baj? Csak én nem tudok örülni a vágyak, álmok beteljesülésének? Csupán a hozzá vezető útnak, s akkor is csak keserűen, utólag?
/ Is the mistake in me? /
S mi lehet erre a megoldás? Késleltetni a végsőkig a vágyainkat/álmainkat? Kissé ellentmondásos a helyzet. Nekem ritkán sikerül csak. És ha valami elérhető közelségbe kerül, mi a biztosíték rá, hogy nem veszítjük el érdeklődésünket a dolog iránt? Én megmondom: / Nothing. /
Van egyáltalán megoldás erre?
Nagyon kíváncsi vagyok a Te véleményedre is.
/ Please drop me a line. /
*A film példája a leggyengébb dolog volt, amit találhattam, de nem szeretnék személyeskedni és zavarba ejtő tényeket sem közölni, ám bizonyára mindenki el tud képzelni erőteljesebb vágyakat is a saját piciny életéből. Mint én. :)
I wrote some english topics for myself for my english exam. I thought I share it with you. Receive it with affection. :)
It may be possible that you find mistakes in it.
FOOD
The pancake is my favourite food. I love the jam flavoured
the best. My grandma does the superfine pancake in the world. He puts some
filed apple into his pasta too. I can bake pancake but my grandma's the best
one.
Hungary has a special pancake: the "Hortobágy fleshy pancake".
Many tourists like this Hungarian speciality.
The American pancake is being made with an other method,
baking-powder is added to it too, from this is smaller but thicker. They have
salty variant for it like the European pancake but it isn’t feature.
BAND
Nickelback is my favourite band. This Canadian band plays
rock music.
The band is formed in 1995 by Chad Kroeger, who is the
singer. I love Chad Kroeger’s voice because it’s very manly and hoarse. Anyway
Chad can play guitarand he write the
lyrics for the songs.
Till now they were sufficient for 6 albums, the newest is
the Dark Horse.
Their songs can be found the emotional songs and the crusher rock too.
I can listen to Nickelback’s music any time if I have a good mood or I’m sad.
SPORT
My favourite sports are the boardsports, most of all the
snowboarding.
I love the mountains, the snow, the feeling, when I ride and
the snow is crash under my board... And of course I like powpow.
I have a big friend-company (called Loriders) who we are
going out often together to snowboard with.
When it isn’t enough snow, then we don’t despair. Budapest
has a small plastic ski- and snowboardpark with sliders and a quarterpipe. We
go here in spring, in summer and in autumn, too.
In winter we ride rather in the mountains in Austria,
Slovakia, Italy or France.
BOOK
My favourite book is the Twilight from Stephenie Meyer. The
authoress has wrote a whole series, that his name have received from the first book:
The Twilight Saga. This series consists of 4 books.
It’s about the adventurous love of a „vegetarian” vampire
boy, who drinks only the blood of animals and a awkward human girl, who has
special abilities.
I like this series so much. The first book has about 500
pages but I have read through it under one day. The story is grip the reader. This
books can’t be put down. The other 3 books weren’t published in Hungarian
translation yet, but I read them in English because I wasn’t able to wait for
it.
MOVIE
My favourite movie is the Twilight.
It’s about the adventurous love of a „vegetarian” vampire
boy, who drinks only the blood of animals and a awkward human girl, who has
special abilities.
The movie based on the novel of the same name by Stephenie
Meyer.
The film’s stars are Kristen Stewart as Bella Swan, a
teenage girl who falls in love with the vampire Edward Cullen, portrayed by
Robert Pattinson.
I like so much this movie because i like the book too.
Beyond the handsome and professional actors and on the
gripping story, I like the best the musics of the film. There is between them
Debussy and the Linkin Park too, so there are very different.
The real suondtracks were written by Carter Burwell, that
are made the movie mysterious.
CONCERT
The last concert I have attended was in Budapest, in the
Rocktogon Pub. The band name is Nehrou, that is formed by my friends. They play
rock music.
They were recognised each other in the school, so they were
acting a common band. I consider this a very good thing.
I were with my girlfriends on this concert, we were having a
party together with the guys on other band’s music into a night. We was hopping
a lot. We sat down to talk when we got tired.
Finally we got home at dusk, then we fell asleep very
quickly after making the bed.
We wait for the next Nehrou concert hardly.
SUMMER
I spent my last summer on Siófok, on the coast of the lake
Balaton.
There is the Surf Beach, where work some of my friend. They
invited me and our boarder friends onto a little recreation.
We lived in a camping in tents. Mornings we realized that it
was too warm to sleep. At this time we immediately got on swimsuit and
boardshort, and we went to swim or windsurf.
We learned to play volley ball well and to direct and fly
the board-kite.
In the evenings we kept torchbearer skimboard shows in Siófok’s heart. At this
time many people were looked at us from the restaurants.
I spent my most beautiful summer in Siófok last year. I was
on holiday almost a month at the lake Balaton. I will never forget it. I hope I
may repeat it on this summer.
Megesik, hogy az embernek rossz sorozata van, igaz?
Hogy semmi se jön össze?
Hogy egy idő után megunja, és eldönti, változtat?
Itt lenne az ideje az utóbbinak is, érzem. Szombaton nyelvvizsga, 3 héten belül érettségi. Brrrrrr.
De aztán vár az élet! :)) Az egész nyaram Siófokon töltöm majd, fesztiválokra járok, pihenek. És mindezt a csajszikkal, hát valóban alig várom már!
A tavaszi "szünet" utolsó napja van. Fel akartam kelni 7-kor, hogy kimenjek futni. Fél 10-kor riadtam fel egy hangoskodó madárra az ablakpárkányomon...
"JÚLIA: Hát már szaladsz? Még oly soká virrad meg.
A fülemüle volt, nem a pacsirta,
Az rázta össze megriadt füled."
/Shakespeare/
De az álomherceg már távol járt... :/ Pedig tisztán emlékszem, -ritka -, hogy egy híres énekes (van elég támadási felületem, ezért nem adom meg a nevét) épp Budapesten adott koncertet és még előtte voltunk. A sok 11-13 éves majd' kidöntötte a kordonokat, én meg fogalmam sincs miért, de bent voltam a backstagenél. (Talán énekeltem a koncert előtt, de az is lehet, hogy csak a színpadot raktam össze :D ...) Láttam, hogy egy perc, és a srác matricává lesz lapítva, de ő csak adogatta az autogrammjait. Milyen naív! Odaszaladtam, elkaptam a kezét, és pont akkor kezdtünk el rohanni, amikor a tömeg beáramlott... :D Persze ő nagyon hálás volt utólag... ... ... :P
Hülye madár.
Na szóval, bár úgy tűnik, végre újra tudok írni, érezheted, hogy ez nem az igazi még. Csaponganak a gondolatok. Persze, nagyon rég gyűlik. De tegnap a dalírás se ment. :( Pedig... Pedig... szokott!!! :/ Ma délután újra próbálkozom majd.
Jah, igen. Voltam a Színház- és Filmművészeti Egyetem első rostáján 23 másik sorstársammal az első napon, a délelőtti turnusban. Nagyon aranyosak voltak, sokat nevettünk az idióta és szinte megoldhatatlan feladatokon, volt is, akiben biztosak voltunk, hogy bejut. De nem így lett. Senki sem jutott be. Hát, no comment. Azért tapasztalatnak nem volt utolsó.
Ennek ellenére nem bánom annyira, mint elvárják tőlem. :D Ugyanis az idei évben nem indul csak prózai színész szak. Na bumm. Én pedig énekelni akarok! :) Énekelni, míg van hangom, énekelni, míg egyetlen ember is szívesen hallgat. Énekelni, mikor mindenki csendben van. Énekelni, hogy mindenki velem énekeljen. Énekelni, ha esik, énekelni, ha süt. Énekelni kint és bent, lent és fent. Énekelni Veled, és másokkal. Énekelni, hogy mindenki érezze, amit én érzek. Énekelni örökké. :)
Érzem a késztetést, hogy írjak valamit, de mosta nagy csendek időszakát élem, úgy érzem.
Függőben van minden az életemben. Holnap után a Színművészeti első rostájára megyek, 18-án nyelvvizsgázni, majd elballagok és azonnal kezdődnek az érettségik. Emelt magyarral!
Nem mondom, hogy nem tojok... :)))) Sőt...
Írok valami kellemesebbet is, ezekre gondolni se bírok. Például, hogy tegnap este sütöttem 3 tepsi muffint, és már egy darab sincs belőle. Nem hiába, a banános-csokis muffin mindenkit elcsábított. :)
Nem, rjöttem, hogy tényleg a nagy csendek időszaka van. Azért ezt kiteszem a blogra. Majd ha lenyugszom, írok ide sok szépet, mint régen. És a novellám is folytatom talán.
Hát igen, itthon vagyok, pedig vasárnap van. A mai progit mindenki lemondta, így egyedül úgy döntöttem, nem megyek sehová. Nyilván. Mondhatnám, hogy jellemző, de nem mondom, mert megsértődnének páran. Páráppárá...
Azért annyira nem sajnálom, mint kéne. Tegnap Máté megtalált és addig fűzött, míg igent nem mondtam. Igent mire? Egy kis délutáni talira Vikivel és vele.
Takarítás után gyors zuhany, és már szaladtam is a buszomhoz, de lekéstem egy perccel. Végül vonattal jutottam fel Pestre. Elmentünk biliárdozni, majd leugrottunk Csepel cityre. Jártunk a pinyóban, imádom, nem tudok mást mondani. Szuper délutánom/estém volt Mátéval és Vikivel, gyorsan elszaladt, így 9-kor estem haza, aminek volt egy kis visszhangja az ősök részéről. Ez van, elérhető voltam, telefonáltam is, tudták merre vagyok, egyben vagyok... Hát akkor? Szerintem RaggaRaggaRagga.
Jövő pénteken Suhancos lesz a Dürer kertben... Természetesen megbeszéltük, hogy megyünk és szuper esténk lesz megint... HAHÓ ÉBRESZTŐ! Szombaton suli van. Vágod? Én vágnám, ha lehetne... A macska vigye el!!!!! (Eh, mire nem kényszerülök.) Április 17-én pedig Irie Maffia lesz, természetesen 18-án pedig nyelvvizsgázom. Legyek már túl ezen az egész vizsga és érettségi dolgon... Csak a gond meg a para van vele.
Egyébként ma egész nap pizsamában szambáztam és ez nem hiszem, hogy már változni fog. Annyira nincsen jó kedvem, a tegnapi endorfinlöket nem tartott ki reggelig.
Előttem 6 nap suli.
Holnap színház, már hiányzik, szerdán elmaradt a tánc. Talán holnap este megint jó kedvem lesz. Őszintén remélem.
Régen tettem be amolyan normális, lélekjellemző képet a blogomba. Íme:
>> Most meg minek örülök ennyire?? Semmi se történt végülis. Végülis.
<< De olyan szép ez a nap! És péntek van!!! :):):)
>> Péntek, és? Úgyse megyek sehová. Itthon ülök majd egész este.
<< Múlt héten milyen állat buli volt... Hát igen, én szerveztem. Wáááá nagyon ottvolt a szeren. (L) Csajszik... "prüüüüüüü"!!! :D Meg szombaton este is... hűűűh félelmetesen jó volt! :DDDDD
>> Ma is kellett volna. Ritkán bulizom egyébként. Bulizzak bátyámmal meg apámmal? Na persze. Ők a TV előtt fognak punnyadni.
<< Nem fontos minden héten bulizni. És egyébként is, sütött ma a nap pár percig. Érzem a tavasz első sugallatait! :)
>> Sugallatok? Heh, jó vicc...
{Kedves nézőink, esti híreink következnek. Az Európát teljesen megsemmisítő Vince tájfun elérte hazánkat is. Fokozottan kér mindenkit az Országos Meteorológiai Szolgálat, hogy amennyiben lehetséges, senki se hagyja el házát, a ciklon 180 km/h-s széllökései halálos fenyegetést jelentenek...}
Najó. Én tényleg nem hagyom el a házat.
<< Eh. Nincs ebben semmi rossz. Írok egy új dalt. Vagy egy új blogbejegyzést. Vagy folytatom a novellám. Esetleg angol nyelvvizsga tesztet...
>> Miii? Nyelvvizsga? Lehet lázas vagyok.
<< De gyakorolni kell... Sokba fog kerülni... Nem bukhatom el...
>> Akkor sem fogok ma már tanulni. Majd holnap délután vagy este, takarítás után.
<< Erről jut eszembe... Vasárnap csajnap!!! Megyünk Pestre a CrazyFourral, Livivel és Annuval megspékelve. :) Már alig várom! Mozi, shopping, fényképezés,mindent felpróbálás... ELADÓK, RESSZKESSETEK! :))))))
>> Oké. Azt hiszem tényleg alig várom!!!!!!! :)))))))))))
>> Létezik, hogy megint türelmetlen vagyok? Eszméletlenül türelmetlen? Éjjel felkelős-zihálós - és türelmetlen?
Hihetetlen, komolyan mondom. Azt hittem, ebből már kinőttem. Nem, nem, nem. Nem csinálhatom ezt. Ez olyan... szánalmas. Tudok várni, nem? Ami késik, nem múlik.
<< Hülyeség. Egyetlen elszalasztott percet se lehet visszapörgetni. Most, most, most!!! Akarom. Nyűűűsssssz.!?/
>> Ez olyan gyerekes. Majd eljön mindennek az ideje. Másra kell koncentrálnom.
<< De nem megy!!! Ááááh, megőrülök. Hol késik már minden várva-várt pillanatom?
>> Semmi sem késik sehol. Ha itt lesz az ideje...
<< De én nem is hiszek a sorsban. ÉN alakítom az életem. Nem más. MIÉRT KELL TÉTLEN VÁRNOM?
>> Ez a baj. Tétlen... holott lenne ezer dolgom. Például készülődni, mert suliba kell mennem. Yeah.
<< No me siento bien. Még az álmomban is csak pattanásig feszülő idegekkel kellett várnom... aztán felriadtam. Mi ez, ha nem türelmetlenség?!
>> És ha az? Érdekeljen, hogy egy év alatt olyan tökéletesre fejlesztettem a türelmem, most mégsincs belőle semmi? Mintha csak levegőt zártam volna a befőttes üvegbe.
<< És?
>> Áááááh. No lo sé. Valamivel el kell foglalnom magam. Megyek iskolába.
<< Alig várom, hogy hazaérjek. Tres latas de serveza por favor.
